A leszbikus pár, Nic és Jules együtt nevelik két tinédzser gyereküket. A srácok annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. Mivel Joni éppen betöltötte a tizennyolcat, és főiskolára készül, öccse megkéri egy nagy szívességre: derítse ki, ki kettejük biológiai apja. Paul, az életművész étteremtulajdonos elsőre nagyon meglepődik, amikor kiderül, van két gyereke. Már az első találkozás elindít valamit, ám hamarosan váratlan fordulatok egész sorozatát hozza mindannyiuk életébe.

Nos szerintem a film tévesen kapta a vígjáték kategóriába való besorolást. Van ugyan benne néhány humoros rész is, de én inkább a dráma kategóriába sorolnám. Adott ugyanis egy nem mindennapi család, ahol két anyuka van és két gyerek. Mint ahogy a film leírása is említi, a kisebbik gyerek elkezd érdeklődni a biológiai apjuk iránt és ekkor kezdődnek a bonyodalmak. Sokszor abszolút életszerűtlennek érzem a történetvezetést, főleg a vége egy nagy talány. A férfi megszereti a gyerekeket és viszonyt kezd Jules-szal... Szerelmes lesz belé és meg is akarja változtatni az életét. Erre mikor kiderül a viszony rögtön mindenki a pasi (és persze a nő) ellen fordul, de olyan mértékig, hogy nálam ez abszurd. A nőnek nagy nehezen megbocsátanak, de férfit mondhatni pofára ejtik. Komolyan sajnáltam. Lényegében viszont egészen különleges nézőpontból mutatja be a családot, hogy milyen problémáik is adódhatnak, hogyan vészelik át ezeket.

Az első 30-40 perc nekem a végére már sok volt. Én nagyon toleráns vagyok a homoszexuálisokkal, de amit ők ketten csináltak, az valahogy már épp elég volt. De szerencsére jött a fordulópont a nem mindennapi viszonnyal. Paul és Jules szexjelenetei voltak azok, ami feldobták a dolgot és vittek egy kis humort is a filmbe.

Az egész filmben a legjobbak a színészi alakítások voltak egyértelműen. Annette Bening-nek mindent elhittem, Julianne Moore egyszerűen gyönyörű volt, hihetetlenül megkedveltem. Mark Ruffalo-t nem tudom hova tenni, ugyanis azokban a jelenetekben, amikor valami drámai történt (vagyis kb. minden veszekedésnél), akkor ilyen bárgyú mosoly terült szét az arcán. Bár ezt a megírt karakterének a számlájára írom. Mia Wasikowska színészi teljesítménye pedig jobban is kibontakozhatott volna, ha a karaktere több lehetőséget kap. Így elég felszínes lett. Ugyanez igaz Josh Hutcherson-ra is.

Mindenesetre aki kedveli a drámákat és nem zárkózik el komolyabb témáktól, mint például a homoszexualitás, annak erősen ajánlom.

Előzetes:

Adatlapok:
port.hu
imdb.com