A XIX. századi Franciaországban játszódó történet az összetört álmokról, a viszonzatlan szerelemről, a szenvedélyről, az áldozatról és a megváltásról szól - az emberi lélek túlélésének időtlen testamentuma. Jackman alakítja Jean Valjeant, az egykori elítéltet, akit évtizedeken át üldöz a könyörtelen Javert felügyelő (Crowe), miután megszegi a próbaidejét. Amikor Valjean vállalja, hogy gondoskodik Fantine, a munkásnő leányáról, Cosette-ről, az életük örökre megváltozik.

Remélem senkinek nem kell bemutatnom a filmet, legalábbis hallás szintjén mindenki ismeri. A helyzet az, hogy irulva-pirulva kell bevallanom, nem olvastam el anno a könyvet, mert az 50 oldalas párizsi leírásnál elegem lett, de mindenképp igyekszem majd pótolni. Ennek ellenére a film engem teljesen magával ragadott. Amit le kell szögeznem, hogy ez egy MUSICAL(!!), vagyis nincs benne egy darab párbeszéd sem, illetve amennyi van, az fel sem tűnik az embernek. A másik fontos dolog pedig, hogy 2 és fél órás a film és ez moziban számomra elég megterhelő volt.

Sok helyről hallottam, hogy borzalmasnak tartják, felálltak és kimentek a filmről, vagy épp végigröhögték és én ezt teljes döbbenettel fogadtam. Panaszkodtak a zenékre, amik igazából egy az egyben az eredeti musicalből ismert számok voltak, csak ugye más színészek előadásában. Kifogásolták, hogy végig énekeltek benne... Hát könyörgöm, musical!

A zenékre szerintem nincsen panasz. Én már tudtam, hogy Hugh Jackmannek jó hangja van, de ez a film a színészi képességeit is előtérbe helyezte és valami frenetikus volt. Éneklés közben is tudott színészkedni és el is hittem neki bármit. Russel Crowe-val már más volt a helyzet. Sokan panaszkodnak a hangjára, amivel nekem nem volt különösebb bajom, de ahogy játszott a filmben az már igencsak kifogásolható volt... Szinte egyetlen arcizma sem rezdült a film alatt. Anne Hathaway-től sem féltem, anno az Oscaron énekelt egy rövidke sort és tudtam, hogy rossz nem lehet. Ráadásul nagyon jó volt a szerepben és én sem csodálkoznék, ha kapna érte egy kis Oscar-szobrocskát. Amanda Seyfried pedig már a Mamma Miában is bebizonyította, hogy van hangja. Mondjuk nekem fura volt Cosette-ként, de hát legalább énekelni tudott. A Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen páros nekem az agyamra ment. A nővel ha nem is volt különösebb bajom, de a pasit ki nem állhatom. Nekem amúgy egy az egyben olyannak tűntek, mintha átléptek volna ide a Sweeney Toddból. Aki szerintem kiemelkedő volt még a mellékszereplők közül, az Samantha Barks. Ő az egyetlen aki az újabb musicalban is Éponine-t játssza és valami hihetetlen hangja van. Gyönyörű.

Szerintem csodálatos adaptáció lett belőle, gyönyörű a fényképezés, fülbemászóak a dalok, tehetséges színészek. Alig várom, hogy kijöjjön DVD-n és újra megnézhessem. :)

Előzetes:

Adatlapok:
port.hu
imdb.com