A színházi társulatával utazó Dr. Parnassus páratlan lehetőséget kínál napjaink közönségének. Varázstükrén keresztül a földi realitásból a határtalan képzelet fantasztikus világába léphetnek át; választhatnak fény és öröm, vagy sötétség és bánat között.
E mágia mögött azonban sötét titok lappang. Parnassus évszázadokkal ezelőtt fogadást kötött az ördöggel, és elnyerte a halhatatlanságot. Később, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát. Csakhogy az ördög ezért az ifjú Valentinát, a mágus lányát kérte, akiért eljön, amint betölti tizenhatodik születésnapját. A határidő közeleg, ezért hogy mentse szeme fényét, Parnassus köt egy utolsó fogadást: az nyer, aki elcsábítja az első öt lelket. A Doktor a társulat vad, komikus és lenyűgöző figurái közül annak ígéri lánya kezét, aki segít neki nyerni. Kalandos, és minden képzeletet felülmúlóan szürreális utazás veszi kezdetét időn és téren át.

Úgy hiszem a cím kellőképp elárulja a film lényegét. (Szinte) az egész képzelet világán alapszik... A leírás pedig tökéletes elmondja a film történetét. Az Doki lepaktál az ördöggel, hogy a saját javait részesítse előnyben. Persze az ördögnek is megvannak a maga feltételei és hogy Parnassus kibújhasson alóla... Hát azt meséli el a történet.

A képi világ, amelyet Terry Gilliam megálmodott teljes mértékig rabul ejti az embert. Az egész egy tökéletes szürrealista látvány, amely könnyed cukormázba lett csomagolva, hogy azok is megérthessék és befogadhassák, akik amúgy nem igazán rajonganak a hasonló művekért.

Sokan azt mondják, hogy a film eleje vontatott, és volt aki még a moziból is kiment, annyira unalmas volt... Jó, lehet, hogy nem csináltak hatalmas akciódús megmozdulásokat, de annyira nem volt vészes a helyzet. Egy idő után úgy is rendesen felgyorsultak az események, szóval kapkodhatta a fejét az ember.

A mondanivalót megérteni nem egyszerű, mert tele van metaforákkal és utalásokkal. Mivel a képzelet világában játszódik, így neked is használnod kell a képzeleted. Semmiképp nem elég egyszer megnézni, mert hogy a mondanivalót teljes megértsd és felfedezd a szimbólumokat, ahhoz többször látni kell.

A színészek csodálatosak voltak. Nem is lehet őket másként jellemezni. A jó öreg Christopher Plummer remek színész, ám mégis... Annak ellenére, hogy főszereplő volt, a karaktere számomra valahogy jobban háttérbe szorult. Heath Ledger utolsó színészi alakítását láthattuk a filmben. Ugyanis ennek a forgatása közben hunyt el... A játéka tökéletes volt, bár már látszott rajta, mintha megfáradt volna. (Vagy csak én láttam bele? :/) Mivel a halála a forgatás közben történt meg, ezért Gilliam rendezőnek válaszút elé kellett állnia. Vagy befejezi a filmet, vagy újrakezdi, vagy tovább folytatja... Szerencsére az utóbbi mellett döntött. Így olyan nevek kerültek a stáblistába, mint Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell. Meglepő módon, még Jude Law alakítása is tetszett, akit amúgy annyira nem kedvelek... Arra kíváncsi lettem volna mondjuk, hogy Johnny hogyan játssza Colin részét. Biztos érdekes lett volna. :D Persze ne feledkezzünk meg a többiekről sem. A Valentinát alakító Lily Cole modellként lehet ismerős néhány embernek, ám a színészi játéka se hagyott kívánni valót maga után. Andrew Garfield szintén meggyőző volt és elég aranyos. =)

Összességében egy elgondolkodtató, szürrealista mozi, amiben szép a látvány és érdekes a történet, a megvalósítás. Többszöri nézésre ajánlott és akkor, ha nem félsz az ilyesfajta filmektől. =)

Előzetes:

Adatlapok:
port.hu
imdb.com